Tiszlavicz Mária: Mellékhatás

No Comments

Francnak vettem meg neki azt a mobilt! – gondolta Viktor Martinek hadnagy, miközben ránézett a szélvédőre tűzött sárga juharlevélre. Feltámadt a szél, tucatnyi levelet sodort magával, teleszórta a járdát és a parkoló autókat. Viktor lesöpört párat a Citroën motorháztetejéről, majd felvette azt az egyet, amit egy gondos kéz betett az ablaktörlő lapátja alá. Fekete filccel apró, nyelvet öltő emotikont rajzoltak rá.

– Figyelsz rám?

A kérdésre Viktor felkapta a fejét. Meg is feledkezett arról, hogy társa, Felix Auer neki magyaráz. A mellkasához szorította a gyrosszal megpakolt szatyrot, mintha így vissza tudná tartani a bűntudatot, melyet gyakran érzett a barátja közelében. Lesütötte a szemét, és úgy fordult, hogy Felix ne lássa, még mindig fogja a juharlevelet is.

– Bocs, Amico[1], elgondolkodtam – mondta, miközben a slusszkulcsát kereste a nadrágzsebében.

Felix az autó tetejére rakott két papírpoharat.

– Azt kérdeztem, áll még a csütörtök?

Megrázta a kezében tartott apró zacskót, és beleöntötte a cukrot az egyik kávéba. Pillantása szinte keresztülszúrta Viktort.

– Naná! – felelte Viktor. – Én viszem a sört, vettem. De ha mirelit pizzát mersz adni, az lesz az utolsó, hogy hajlandó voltam meccset nézni veled.

Kinyitotta a Citroënt, és az utasülésre hajította a szatyrot. A juharlevél a lábtörlőre hullt. Viktor kivette a szatyorból az egyik becsomagolt gyrost.

Felix pillantása az ülésre, aztán a hátul lógó ingekre tévedt.

– Vissza kéne szoknod a főzésre – jegyezte meg. – Többek közt.

– Ebben nincs csípős szósz – nyomta Viktor a barátja kezébe az ételt, és elvette a cukor nélküli kávét. – Legyél jó!

Amikor sietve elindult, elkapta Felix megrovó tekintetét. A bűntudat Viktor mellkasában ezerszeresére dagadt. Mégsem akarta újból végighallgatni barátja papolását arról, mennyire kezd kifordulni önmagából. Csakis őrá tartozik, hogyan gyászol.

A ruhatisztítóba menet megitta a kávét. Alig értett meg bármit is abból, amit mondtak neki a mosodában. Az arcok elhomályosultak, és hiába küzdött, Amy jelent meg előtte.

Amikor otthon ritkán bement a dolgozószobájába, még érezte a nő bazsalikomillatát. Beitta magát a ruhájába, kísérte, akár egy szellem. A szobában álló kanapén érintetlenül hevert a kockás ágynemű, az asztalon rúzsfoltos kávésbögre és papírfecni árválkodott, Amy utolsó üzenetével. Minden az áprilisi hajnal nyomát őrizte.

Negyed hetet mutatott a műszerfal órája, amikor leparkolt az IKEA mögött. Még volt ideje megvenni ezt-azt a földszinti büfében. Három doboz gyömbéres kekszet is betett a szatyorba, és máris érezte a nyelvén a gyömbérrel keveredő kesernyés dohányízt. Az aprópénz csörgött a zsebében, miközben visszasétált az autóhoz, és új szerzeményeit begyömöszölte a csomagtartóból elővett oldaltáskába. A lábtörlőn heverő levelet betűzte a sebváltó mellé, mintha virág lenne. Most már csak várnia kellett.

Apránként kortyolta a vásárolt fenyőízű teát. A kesztyűtartóra nézett, és már majdnem kinyitotta, amikor kitárult az utasoldali ajtó, és egy piercinges, festett hajú lány huppant be mellé. Bal füle körül villám cikázott a rövidre borotvált hajszálak között, fölötte kócos és rikító fonatok tekeregtek. A lány szó nélkül a hátsó ülésre dobott egy üres hátizsákot, aztán ölébe kapta az oldaltáskát, kivett belőle egy hot-dogot, és beleharapott.

– Szia, Rotte! – köszöntötte Viktor, majd fogta a juharlevelet és a lány szivárványszínű hajába tűzte. – Áruld már el, mi a francért vettem meg neked azt a mobilt?

– Hogy tudjak zenét hallgatni meg szelfiket csinálni – felelte Rotte vigyorogva, sötétkék ajkára rákenődött a mustár. Mielőtt Viktor bármit mondhatott volna, odahajolt hozzá, hot dogot tartó kezével átkarolta, és lőtt kettőjükről egy képet. A lány hot-dogjából mustár és ketchup csöppent Viktor pólójára. A kijelzőn Rotte maszatos vigyorától élesen elütött Viktor megfáradt ábrázata és karikás szeme. De legalább a folt nem látszott a képen.

Fenomenális fotó – gondolta Viktor, miközben megpróbálta letörölni magáról a mártásokat, de csak szétkente az egészet. Pólója bal oldalán a Be free[2] felirat átalakult, úgy tűnt, mintha Be freak[3] lenne Viktor mellkasán.

Nem is áll olyan távol a valóságtól – futott át Viktor agyán, aztán elővette a kihűlt gyrost, és ő is enni kezdett. Csili, ketchup és virsli illata töltötte be az autót.

– Egyszerűbb lenne a telefont használni ahelyett, hogy levelekkel bohóckodsz – mondta a lánynak.


[1] Haver. (olasz)

[2] Légy szabad! (angol)

[3] Légy szörnyszülött! (angol)

Categories: krimi

Vélemény, hozzászólás?

error: Az oldal nem másolható